Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Headbanger

 Interjú 2012 - a Headbanger lemezbolt története

headbanger1.jpg  1. Pár szóban mutatkozz be kérlek.

Vörös Zoltán vagyok, nős, 3 „gyermekes” apa (Attila (Nevermore, Leander), Dóri és Beni az utódok 

  2. Mikor indult a lemezbolt, hogyan emlékszel a nyitásra?

1992 május 20-án nyitottunk Kispesten, a Kökin – egy nagy, kék konténerben .

Maga az indulás természetesen különösebb ceremónia nélkül történt, hiszen egy picike egyéni vállalkozásról volt szó.

 Elsősorban szórólapokkal tudattuk, hogy már létezünk. A környező lakótelepeken terítettük, és koncerteken a bejárat előtt osztogattuk ezeket (ezen oldalon is megtekinthetőek, már nekem sincs belőlük, igazi ereklyék ).  Eleinte a rock mellett voltak nem oda illő zenék is, nem tudtam biztosra, hogy csak ebből a témakörből van-e rá megfelelő kereslet. Az elkövetkező hónapok bizonyították, hogy van létjogosultsága egy kizárólag rockzenével foglalkozó üzletnek, még itt, a külvárosban is, és rövid időn belül letisztult a kínálatunk.

3. Honnan jött a névválasztás, Headbanger?

 El akartam kerülni a sablonos nevet, úgy, hogy azért metalos legyen. A headbangelés pedig ugye alap rock-kifejezés. Maga a szó már egy korai Ramones számban elhangzott (Susy Is A Headbanger – 1977-ben!), ők mellesleg nagy kedvenceim voltak.

4. Ki volt a célközönség, milyen megfontolással nyitottad a boltot?

 A célközönség elsősorban a rockerek voltak, de, mint azt már írtam, eleinte nem voltam biztos benne, hogy elegendően ránk találnak, minket választanak. Akkoriban már működött néhány igen jó lemezbolt/pólóbolt, szinte mindegyik a belvárosban (Elektromos Krokodil, Metal Bunker, Viking, Solaris, Shark, Hurrikán, Fonográf, hogy csak a legismertebbeket írjam).  Korábban éveken keresztül jártam és besegítettem az Elektromos Krokodil-ba (majd a Metal Bunker-be is), tulajdonképpen az akkori tulajdonosuktól, Brumitól „tanultam” ki ezt a szakmát – és kaptam kedvet a saját vállalkozáshoz. Ő a ’90-es évek elejére elképesztő szintre futtatta fel a Krokodilt és a Bunkert. Nem egyszer koncertnapokon sorok álltak az utcán az üzletbe bejutáshoz.

A legfőbb tanulság, amit ellestem (és ezt nem tanítják a kereskedelmi sulikban), talán, hogy nem szabad görcsölni, bízz abban, amit csinálsz, hogy jól csinálod – és mindig, minden körülmények () között légy kedves a vásárlóhoz.  Nagyon fontos az is, hogy a kínálatban legyen olyasmi, ami máshol nincs, vagy nincs abból akkora választék – és a minőség. Ezekhez a szempontokhoz ma is ragaszkodunk – talán ezért is vagyunk még mindig talpon .

5. Volt-e akkoriban más hasonló lemezbolt, ha igen volt-e velük valamiféle kapcsolatod? Inkább rivalizálás vagy együttműködés volt?

Amint írtam, a Krokodillal és a Bunkerrel volt a legjobb kapcsolat, a pólókat például akkoriban még kizárólag tőlük vettük (gyártó, nagykereskedés is volt a Bunker).

A Solarisba és Vikingbe mint vásárló már a ’80-as évek elejétől jártam, törzsvásárló voltam náluk, akkoriban még bakelit lemezeket gyűjtöttem, és ők csodákat tudtak „nyugatról” beszerezni.

Sőt, a Solaris-os Zsiráfot már a ’70-es évek végén, a Múzeum körúton működő fekete piacról ismertem, ő is ott seftelt a lemezekkel .

Remélem, megbocsájtja, hogy ezt elárultam… Ugyanott felbukkant már akkoriban a későbbi MusicDome tulaj is, és Brumi is – a későbbi sikeres lemezboltosok úgy látszik visszavezethetőek erre a közös pontra .

Amúgy jelenlegi, Múzeum körúti üzletünk ettől a legendás szakasztól kb. 20 méterre van .

Második kérdésedre: egyértelmű együttműködés volt a Krokodillal, Bunkerrel és a Vikinggel.

A Solaris számára közömbösek voltunk, mi az első években egyáltalán nem, vagy alig árultunk olyasmit, amiben átfedés lett volna az ő kínálatával. A többiek talán  nem is tudtak rólunk, de volt, aki konkurenciának tartott (és tart ma is, aki még létezik közülük) minket. Legnagyobb vetélytársunk az első években a Rebel volt, ők csak napokkal előttünk nyitottak, szintén a Kökin, a felüljáróban, a metró kijáratánál. Ha egy helyzet számunkra hátrányos lehetett, az ez volt – és mégis, néhány év múlva feladták a versenyt .

headbanger3.jpg6. Honnan, mi módon kerültek be a lemezek, CD-k a bolt polcaira? Mennyire volt a beszerzés nehézkes vagy ez már a 90-es években nem volt gond?

 CD-vel kb 2-3 évig egyáltalán nem foglalkoztam. Akkor már annyi helyen lehetett kapni, hogy nem éreztem szükségét (és még anyagi keret sem volt rá), hogy bevegyem a kínálatba. Ezekben az években még a műsoros kazetta nagyon jól pörgött (nálunk a Tankcsapda: Legjobb méreg volt a legnagyobb sztár). Talán éppen az első TCS CD megjelenésekor kezdtem apró lépésekkel beszállni a CD „bizniszbe”, ami végül úgy 2005 körül tetőzött (akkoriban úgy 5-6000 CD lehetett készletünkben). Kereskedőknek a ’90-es években könnyebb volt beszerezni a lemezeket, mint később, pláne manapság. Most ott tartunk, hogy néhány ügyes lemezbolt kivételével (és elsősorban Budapesten, a vidéki boltok szinte mind megszűntek) egy kereskedő nem tud „friss áruhoz” jutni. Ez pedig számomra ismét izgalmassá teszi a „játékot” .

7. Mondj pár szót a Veled dolgozó (korai) munkatársakról, hány főt foglalkoztatott a bolt? (Jómagam Imire mindenképp emlékszem, órákat tudtunk dumálni a boltban, sőt koncerteken összefutva is mindig a metal volt a téma...)

 Hú, hát ez hosszú válasz lenne, megpróbálom rövidre fogni.

Az elő két évben egy alkalmazottam volt, akkoriban én szereztem be az árut, így kellett valaki, aki addig is az üzletben van. Nekik semmi közük nem volt a rockzenéhez, így le kellett őket cserélnem Imire, aki ha jól emlékszem 1994 óta dolgozik nálam.

Jelenleg a kispesti, Pannónia úti üzletet vezeti. Nagyon megbízható, jól ismeri a zenéket, pontos, lehet rá számítani. Ugyanebben az évben már kezdetleges katalógusunk is volt, ezzel a csomagküldés is elindult – eleinte (és manapság ismét) én csomagoltam és feleségem adta fel őket postán  . Két év múlva már irodát kellett bérelnünk a csomagküldéshez, és előbb egy, majd két embert is alkalmazni a feladatra. A saját termékek megjelenésével (3/4-es nadrág, kapucnis pulóverek) már annyi helyre kellett volna mennem (+az árubeszerzés), hogy erre is kellet egy ember… ’97-re kinőttük a konténert, és átköltöztünk a Pannónia út 1 sz. alá.

Itt már nagyobb volt a hely, a szomszéd lakást béreltük csomagküldő irodának és raktárnak, Imi mellé viszont már kellett még egy eladó. Egyre pörgősebb éveink voltak, beindult az import, hetente több forrásból nem kevés áru érkezett, ezeknek az adatbázisba beviteléhez pedig újabb embert vettem fel . 2004-2005 volt üzletileg a plafon, ekkorra már kinőttük ezt a helyet is. 2006-ban nyitottuk meg a belvárosi, Asbóth utcai üzletet – ide még két embert vettem fel. Ezekben az években volt a legnagyobb létszámunk, 10 fő.

És 2008-tól, a gazdasági válság első évétől kellett folyamatosan leépíteni a létszámot, átalakítani az összetételt, végül az Asbóth utcából a jelenlegi Múzeum körútra költözni. Most Imi viszi a kispesti boltot, én, feleségem és Attila fiunk (ő csak besegítőként) a Múzeum körútit.

8. Mikor volt a bolt aranykora? Hány lemez ment el régen mondjuk havonta, ha nem titok?

 Az aranykor az előző válaszban benne volt – mennyiségekről inkább konkrétumot nem mondanék, ma elképzelhetetlen eladások voltak, nem csak CD-kből… A gazdasági válság kellős közepén vagyunk – remélem, hogy ennél már csak jobb lesz.

9. Voltak-e „sztárvendégei” (zenészek, híres emberek) a boltnak? Emlékszem voltak dedikálások is (én Omenen és Ossianon voltam '92-93 tájékán), mely bandákat sikerült meghívnod akkoriban közönségtalálkozóra?

Sztárvendégek? Vásárlóként nem igazán, de sok zenész megfordult nálunk. Barbaró Attila még a korai Junkies kazettákat hozta. Paksi Endre néha ritkaság CD-ket rendelt. Lőrincz Tibi (Stress) mondjuk kifejezetten lelkes vásárlónk volt . A Tankcsapdások gyakran jártak hozzánk, elsősorban a póló gyártások kapcsán (tizenvalahány éven keresztül voltunk a hivatalos gyártójuk), ők vettek pólókat, cipőket is .

Egyébként pedig nem volt jellemző nálunk a „sztárjárás” – én nem kerestem erőlködve a zenészek kegyeit.

Aki akart, az megtalált minket/engem, aki nem, az nem.

A konténerben már voltak dedikálások: a legemlékezetesebb a Tankcsapda a Jönnek a férgek megjelenésének kapcsán, rengetegen voltak – és az Akela, de utánuk sokáig nem is gondoltam, hogy szükség van erre .

Ők olyan felfordulást csaptak, hogy azt csak az ellenségeimnek kívánnám . 2006-ban aztán az Asbóth utcában dedikált a Junkies, majd az Alvin És A Mókusok – ezek nagyon jól sikerültek, de valahogy nem lett folytatás. Talán egyszer összehozunk egy Leander dedikálást, de tartok tőle, hogy kicsi a hely a Múzeum körúton .

headbanger-katalogus-1994-1.jpg 10. Van-e saját lemezgyűjteményed? Ha igen az inkább Bakelit vagy CD? Mi volt az első lemez, amelyet megvásároltál vagy megkaptál?

 Hát, a lemezgyűjtemény, ez egy furcsa helyzet… Amíg nem volt saját üzletem, addig igazi kihívás volt a kedvencek beszerzése, gyűjtögetése.

Ez persze az akkori időknek is betudható, hiszen a ’70-es, ’80-as években alig voltak olyan lemezboltok, ahol ilyen lemezeket lehetett vásárolni. Ők is több esetben csak rendelésre hozták be, amit kerestem – ma egyébként kábé ismét itt tartunk, a vásárlók szemszögéből nézve…. Szóval, amennyire lehetett, én is gyűjtöttem a lemezeket – és a beszerzés nehézsége növelte a végeredmény örömét!

Eleinte természetesem bakeliteket gyűjtöttem, a CD megjelenése előtt nem is volt másra lehetőség .

Az első saját lemezem egy Deep Purple kislemez volt, valami állami lemezboltban vettem . Külföldi zenekartól nagylemezként egyszerre a Kiss: Alive és a Sweet: Sweet FA. 1975-ben (akkor voltam 14 éves) szüleimmel és tesóimmal első ízben nyugatra utazva, az első osztrák benzinkútnál könyörögtem ki . Még szinte el sem indultunk nyaralni, és már letudtam a nyaralással járó szuvenírt, amit aztán három héten át, az egész úton kellett óvnom .

A CD megjelenésével lassacskán átálltam azok gyűjtésére, és sajnos a bakelit lemezeimtől sorra megváltam, csak a számomra igazán fontosak maradtak meg. Végül leálltam a CD gyűjtemény bővítésével – nem éreztem fontosnak, hogy ennyi pénzt bele öljek, hallgatni őket pedig alig van időm. A teljes gyűjteményemet iPod-ra tettem – nehezen felfogható, hogy minden zene, amit szeretek, a zsebemben elfér…

Manapság ismét a bakelit tud lázba hozni (néha magamnak is veszek egyet-egyet), és úgy tűnik, a világ is kicsit ebbe az irányba halad.

11. Kik a kedvenc előadóid? Első koncertélményed?

 Koromból kiindulva, ízlésem nem egy mai fiatalé . Ha kapásból kellene sorolni (és ugye ez a kérdés lényege), akkor: Deep Purple (MKII), AC/DC (Bon Scott-al), Pink Floyd (Animals-ig), Sweet (hardrock korszak), Slade, KISS (’70-es évek anyagai), Tangerine Dream, Kraftwerk, Pantera, Ramones, Sex Pistols, Clash, Damned, Children Of Bodom, Pantera, Anthrax (’80-as évekből), Duran Duran, DEVO, B-52, Airbourne – és ezek csak néhányan a jókból, szóval nagyon vegyes a lista, metalosok számára értelmezhetetlen nevekkel is .

Első koncertélmény? Talán volt ez előtt is, de A KONCERT számomra egy 1978 decemberi rock fesztivál volt, a mai Corvinus Egyetem aulájában (szégyen, de nem ugrik be az egyetem akkori neve). A Mini miatt mentünk el a haverokkal, ők voltak a főzenekar, mások is felléptek előttük, a nevükre nem emlékszem. Az előző napokban mondta valaki, hogy fellép majd egy Beatrice nevű zenekar is, de én legyintettem, hogy milyen lehet az, valami diszkó slágerüket hallottam csak korábban. Mindegy, kivárjuk. Éjfél után kezdtek, és az valami döbbenet volt . Ez volt a klasszikus Beatrice, még Gidófalvyval . A műsor felét AC/DC feldolgozások tették ki, erről a bandáról sem hallottunk addig - és hát ilyen kemény zenét és ilyen körítéssel (a zenekar tetőtől talpig bőrben, de ekkor még a baboskendő nem volt!) addig magyar zenekartól elképzelni sem tudtam. Ettől az estétől kezdve kezdtem hinni a magyar rockzenében, és vagy 20-25 klasszikus Beatrice bulin voltam. Felfedeztem a P.Mobil-t (Vikidállal, és vertem is a fejem, hogy eddig hogy hagyhattam ki), majd jött a Piramis, Edda, Korál – és ez az időszak 77-80 között számomra erről szólt .

12. Az internet, a letöltések miatt csökken a fizikai hanghordozók iránti kereslet. Hogy tud talpon maradni egy hagyományos lemezbolt, lesznek-e lemezvásárlók, gyűjtők, lesznek-e lemezboltok mondjuk 20 év múlva? Pár szó esetleg a mai lemezgyűjtőkhöz, milyennek látod a jövőt?

Összetett a kérdéskör, minden mindenre hatással van, jó és rossz irányba is + bonyolítja (és nehezíti) a helyzetet a gazdasági válság, és különösen Magyarország - politikusok által elbaltázott szerencsétlen, kifosztott - állapota. Jó a netben: rengeteg előadót lehet megismerni, a munkámhoz is nélkülözhetetlen, ugyanakkor az illegális, ingyenes letöltések természetesen csökkentik a lemezeladást. A problémát minden látja, jó megoldás nincs rá – dől is össze a jelenlegi rendszer. A kiutat talán a bakelit feltámadása jelenthetné, de 1. a kiadók ezt mintha nem így látnák, nagyon lassú lépésekkel nő a kínálat 2. a magyar vásárlók pénztárcájára az állam vetette rá magát, vagyis adó címén minden lehetséges módon a lakosságot rabolják ki 3. a (magyar) médiában mintha nem is létezne a rockzene…

Ilyen körülmények között talpon maradni igen nehéz, de nem lehetetlen – a kínálatunkból (és válaszaimból) talán az is kiderül, hogyan .

20 év múlva? Ha megérem, akkor legalább egy Headbanger lemezbolt biztosan marad .

Gyűjtők pedig mindig is voltak, és mindig is lesznek. A birtoklási vágy, és egy kicsit az adott zenekarhoz való tartozás érzése, amit egy velük kapcsolatos tárgy vásárlása okoz, a rockzenét kedvelőknél meg fog maradni.

headbanger-tagsagi1.jpg

 Köszönöm a válaszokat!

Én pedig a megkeresést – érdekes volt vissza utazni az időben .

(További Headbanger vonatkozású képek a galériában!)